Biography of Tamás Lossonczy

(Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest, 2009. november 3.)

1904. augusztus 12-én született Budapesten, középosztálybeli családban.

1921-1926
A család kérésére jogi tanulmányokat folytat. Közben rendszeresen esti rajztanfolyamra jár Szent-Istvány Gyulához, s látogatja a korszak progresszív szellemű galériáit. Majd abbahagyja jogi tanulmányait, felvételt nyer a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Kezdetben a konzervatív Bosznay István növendéke, majd átkéri magát Vaszary János osztályába és a szabad szellemű mester tanítványaként végez.

1926-1928
A főiskola befejezése után párizsi tanulmányutat tesz, amely során a művészi kifejezőeszközök bősége, változatossága és a nonfiguratív művészet nagy hatást gyakorol rá. 1927-ben beküldi képeit a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállítására, de visszautasításban részesül. 1928-ban az Új Művészek Egyesülete tagja lesz, de az egyre konzervatívabbá váló hazai színtér elkedvetleníti, és nem vesz részt a csoport kiállításain.

1929-1934
Pekáry István festőművész bemutatja Bodon Sándor építésznek, aki meghívja Hollandiába. Celluloidból organikus térkonstrukciókat készít, fotogrammal, montázzsal, kollázzsal kísérletezik. Ismeretséget köt Huszár Vilmos festővel. Párizsba utazik, ahol ellátogat Piet Mondrian műtermébe. A holland mester absztrakt-geometrikus művészetének hatására újabb nonfiguratív kísérletekbe kezd. Hazatérve a konzervatív művészeti színtéren nem találja a helyét és felhagy a képzőművészettel. Bodon Sándor irányítja a kitűnő, szabad szellemű pedagógushoz, Kaesz Gyulához, akinél az Iparművészeti Főiskolán 1929 és 1931 között belsőépítészeti ismereteket szerez. 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportja-nak tagja. Megismerkedik Fekete Nagy Béla, Sugár Andor és Bán Béla festőkkel, de a csoportban nem folytat képzőművészeti tevékenységet.

1934-1938
Molnár Farkas építész irodájában dolgozik. Az épületek gyakorlati kivitelezésének irányításával, ellenőrzéssel foglalkozik. Megismerkedik Walter Gropiusszal, Breuer Marcellal, Fischer Józseffel és másokkal. Tagja lett a CIRPAC-nak, a modern építészek nemzetközi szövetségének, melynek Le Corbusier volt az elnöke. 1937-ben újabb párizsi tanulmányútján, a világkiállításon legnagyobb élménye a spanyol pavilon és Picasso Guernicája.

1938-1944
Megismerkedik Schwartz (utóbb Lossonczy) Ibolya szobrászművésszel, akinek ösztönzésére újból festeni kezd. Bán Béla révén találkozik Vajda Lajossal, akinek utolsó alkotóperiódusa – látens módon — hatást gyakorol munkáira. 1939-ben Ibolya indíttatására az óbudai Kender- Len és Jutagyárban dolgozik, ahol a szürrealista mozgalomból ismert Marcel Jean a rajzteremvezető, akivel jó barátságba kerül. 1940-ben feleségül veszi Ibolyát. 1940 és 1944 között az Óbudai Fehérítőgyárban textilrajzoló. Itt Czumpf Imre festőművész a rajzteremvezető. 1941-ben első műterem-kiállítása Lossonczy Ibolyával. 1942-ben felesége levélben hívja fel Kállai Ernő műkritikus figyelmét munkáira. 1943-ban kerül sor egyéni kiállítására az Alkotás Művészház-ban, rendezője Kállai Ernő. 1944-ben szerepel a Kállai Ernő által rendezett Új romantika című kiállításon, amely a hazai nonfiguratív művészet első összefoglaló bemutatója. A II. világháború alatt művei többsége megsemmisül, amikor a Regent-ház pincéjében lévő német lőszerraktár felrobban.

1945-1948
Az Európai Iskola, majd 1946-ban az onnan Kállai vezetésével kivált „absztraktok” szerveződéseinek tagja. 1947-ben művészbarátaival megalapítják a Galéria a 4 Világtájhoz kiállítótermét. Még ebben az évben egyéni kiállítása nyílik a galériában. 1948 a Képzőművészek Szabadszervezete-ben (Régi Műcsarnok) rendezett egyéni kiállítása a hazai progresszió egyik utolsó nagy eseménye. A fordulat éve lehetetlenné teszi munkássága hasonló szellemben történő folytatását.

1949-1956
Az időszak első éveit realista és szocreál próbálkozások jellemzik hagyományos műfajokban (portré, csendélet, életkép). Tagja lesz a Magyar Képzőművészek Szövetsége-nek. Majd 1952-ben felhagy a szocreál normákhoz alkalmazkodni igyekvő próbálkozásokkal, inkább művészetszervezési, szociális kérdésekkel foglalkozik. 1954-ben a tagrevízió során kizárják a Magyar Képzőművészek Szövetsége-ből. 1955-56 alkotói válság, melynek jeleként néhány drámai-expresszív kísérletet tesz (Ember-állat, 1955-56). 1956-ban nagy erejű grafikai ciklussal emlékezik meg a novemberi eseményekről, egyszer s mindenkorra leszámol a külső, a politika oldaláról érkező ráhatásokkal.

1957-1969
Új, rendkívül összetett és igen sok művet eredményező, intenzív alkotóperiódusának kezdete 1960. Sorozatokban, képcsaládokban gondolkodik. 1962-ben befejezi egyik főművét, az 1956-os forradalomnak emléket állító, egyúttal saját vívódásait is összefoglaló Tisztító nagy vihar című, kilenc négyzetméteres vásznat. 1957-től 1968-ig rajztanár a MÜM 18. sz. Faipari Szakmunkásképző Iskolában. 1965-1966 az induló új-avantgárd mozgalmak idején is magányosan dolgozik, de kapcsolatban van Molnár Sándorral, Bak Imrével és Veress Pállal. Részt vesz néhány, Mezei Ottó rendezte féllegális bemutatón.

1970-1979
Művészetének ebben az intenzív szakaszában felerősödnek az expresszív- szürrealista vonások, egyik sajátosságuk lesz a keresetlen, néha nyers színhasználat, a motívumok változatos, impulzív, ösztönös módon való keverése. Újabb sorozatok, szín – és formakísérletek, „űrképek”, pettyegetett vásznak jellemzik ezt az időszakot. A Fényes Adolf Terem-beli kiállítással, 1971-ben visszatér a művészeti életbe. 1976-ban megjelenik Bozóky Mária kismonográfiája. 1978-ban retrospektív kiállítására kerül sor a Műcsarnokban.

1980-2007
Eszközhasználata leegyszerűsödik. Újrafogalmazza négy évtizeddel korábbi körös sorozatát, motívumai és színhasználata egyértelműbbé válik. Minden stiláris kötöttség nélkül fogalmaz, ekkor születő sorozatai (Illatok, Kakas) a művészet megváltó erejébe vetett hit mellett a festészet révén nyerhető szabadságpotenciál melletti vallomások. Mind fontosabbá válik életművében a szinte minden nap gyakorolt grafikai tevékenység. 1992-ben meghal Lossonczy Ibolya. Ugyanebben az évben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja lesz. 1995-ben életmű-kiállítása nyílik Budapesten, az Ernst Múzeumban. 1998-ban felavatják nagyméretű köztéri mozaikját Rómában, az EUR-Magliana metróállomáson. 2003-ban második felesége, Pál Éda Párizsi Kék Szalon néven műveit bemutató galériát nyit Budapesten. 2005-ben retrospektív kiállítása nyílik a Műcsarnokban. 2009-ben, 105. születésnapján a Magyar Nemzeti Galériában nyílik kiállítása 100 év után címmel az utolsó 5 év alkotásaiból.

2009. november 3-án hunyt el, szinte utolsó percéig dolgozott.

Munkásságának elismerése:

• 1985 Érdemes művész
• 1994 Kossuth-díj
• 1999 Nagy Imre emlékplakett
• Herczeg Klára-díj
• 2004 Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
• Budapest Főváros II. kerületének díszpolgára